|
Adventi hírnök, friss fenyőág Lobog az első gyertyaláng. Karácsonyt várva lázban a Föld Isten gyermeket köszönt. Ujjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr! Adventi hírnök, friss fenyőág Lobog már két gyertyaláng. Ha zörget Jézus, jól figyelj, ám Betér a szívünk ajtaján. Ujjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr! Adventi hírnök, friss fenyőág Lobog már három gyertyaláng. Múlnak az évek, életünk száll, De utunk végén Jézus vár. Ujjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr! Adventi hírnök, friss fenyőág Lobog már négy kis gyertyaláng. Azt mondta Jézus, visszajön még, Újjá lesz akkor Föld és Ég. Ujjong a szívünk, dalra gyúl. Nincs már messze az Úr!
E. Isenhour: Add tovább! Ha van valamid, ami jó, Ami barátaiddal megosztható, Legyen bár csak egy apróság: Hozhatja Isten áldását. Add tovább! Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, De segít megharcolni egy-egy csatát. Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes, Egy kép vagy pillantás, mely kellemes. Add tovább! Ne feledd a másik fájdalmát! Te kell, hogy segítsd az úton tovább. Egy kedves szó vagy egy mosoly Áldás lehet a másikon. Add tovább! Ha tudsz egy kedves történetet, Vagy hallottál az utcán jó híreket, Vagy jó könyvet rejt a szobád, Mely segít elűzni a másik bánatát, Add tovább! Ne légy önző a szívedben, De viselkedj a legnemesebben. Tedd a közösbe kenyered, Hogy társaid is egyenek. Add tovább! Ha Isten meghallgatta imád, S az égből áldást küldött le rád, Ne tartsd meg csak magadnak, Míg mások sírnak, jajgatnak. Add tovább!
Bihari Dezső Harmatcseppek II. kötet: A szeretet A szeretet megtartó erő Életet sugároz, A szeretet tartja fenn Az egész világot. A szeretet derűt fakaszt, Ajkon mosolyt teremt, A szeretet átjár mindent, Útja végtelen. A szeretet mindent hiszen, Mindent eltűr, s remél, A szeretet néküli szív: Csak vergődik, nem él. A szeretet világot teremt, A fákra virágot, A szeretettel teli szív: Békét sugároz. A szeretet hordja ma is Bűnöd, s gyenge hited, Szeretet: maga az Atya, Szíved Hozzá vigyed! Szeretet nélkül dermesztő És halott világunk. Szeretet nélkül ígérünk, Szeretet nélkül fázunk, Szeretet nélkül űr marad Minden földi vágyunk. Szóljon hát Róla énekünk, Hangozzék a dalunk, Mert Nélküle minden embernél Nyomorultabbak vagyunk!
Csendes éj… Csendes éj, tiszta szent éj Mindennek álma mély Nincs fent más csak a drága Szent pár Várja, gyermeke alszik-e már: Szent fiú aludjál, Szent fiú aludjál! Csendes éj, tiszta szent éj Angyalok hangja kél. Halld a mennyei alleluját, Szertehirdeti drága szavát: Krisztus megszületett, Krisztus megszületett! Csendes éj, tiszta szent éj Szív örülj, higgy, remélj! Isten Szent fia jött ma hozzád Békét, életet és reményt ád: Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít!
Jobb adni, mint kapni Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett. -A bácsié ez a járgány? -A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul. A fiúcska elképedt. - Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha. . . Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának. Ám amit végül hallott, attól tátva maradt a szája. - De jó volna - kezdte újra a kislegény -, ha én is ilyen báty lehetnék. A barátom megdöbbenve nézett rá. - Nincs kedved furikázni egyet? - szaladt ki a száján. - Naná, hogy van! A gyerek beszállt, de alig indultak el, ismét megszólalt: - Bácsi kérem, nem kanyarodhatnánk a házunk felé? Paul elmosolyodott. Sejtette, mi jár a srác fejében. Szeretne felvágni a szomszédok előtt, hogy milyen pazar kocsival szállítják haza. Azonban ismét tévedett. - Tessék szíves lenni megállni annál a kapunál! A fiú beszaladt a házba, majd kisvártatva Paul hallotta, hogy jön visszafelé, de nem túl gyorsan. Nyomorék kistestvérét cipelte magával. Leültette a bejárati lépcsőre, aztán az autóra mutatott. - Látod, öcsi, erről beszéltem. A bácsi a bátyjától kapta, neki egy fillérjébe se került. Ha megnövök, pont ilyet veszek neked, akkor majd te is láthatod a karácsonyi kirakatokat, amikről annyit meséltem neked. Paul kiszállt, és előreültette a kistestvért. A nagyobbik gyerek betelepedett a hátsó ülésre, és emlékezetes karácsonyi sétakocsikázás kezdődött.
Konfucius, Buddha, Mohamed és Jézus Krisztus Egy kínai ember egyszer elmesélte élete tapasztalatait a maga képes nyelvén: Mély verembe estem, minden erõmmel igyekeztem kijutni, de nem sikerült. Arra jött Konfucius és így szólt: - Fiam, ha hallgattál volna a tanításomra most nem lennél ebben a veremben. - Ezt tudom! - kiáltottam, de ez most nem segít rajtam. Segíts! Akkor követem tanításodat. Konfucius azonban mit sem törõdve velem folytatta útját és otthagyott reménytelenül. Majd másvalaki jött, és letekintett a verem mélyére. Buddha volt. Keresztbefonta karját és azt mondta: - Fiam, ha te is keresztbefonod karodat, behunyod szemedet és a teljes nyugalom és alázatosság állapotába kerülsz, akkor eléred a nirvánát, az örök megsemmisülést, ahogy én is elértem. Légy közönyös minden külsõ körülménnyel szemben, és megtalálod nyugalmadat. Sietõs léptekkel közeledett Mohamed, lehajolt a verem szélén és lenézett. - Ember! Ne csinálj olyan nagy lármát! Annyi bizonyos nyomorult helyzetben vagy. Félsz? Nos, nem kell félned. Allah akarata volt, hogy ide beleessél. Ezt jól gondold meg. Ki tehet valamit Allah akarata ellen? Mondd el a hitvallást: Allah nagy és Mohamed az õ prófétája. Mormold ezt a vallástételt amíg örökre be nem zárul a szád. Aztán halj meg. Kétszeresen fogod élvezni a paradicsom gyönyörûségeit. És Mohamed is elment, de engem nyomorult embert nem szabadított meg. Aztán ismét hangot hallottam. - Fiam! Feltekintettem és megláttam Jézus arcát. Az ember fiáét, telve részvéttel és együttérzéssel. Egyetlen szemrehányó szó sem hagyta el az ajkát. Azonnal lejött hozzám a verembe. Tulajdon életét adta, hogy megmentsen. Karjával átölelt, kiemelt a verembõl és szilárd talajra állította lábamat. Levette beszennyezõdött ruhámat, és tulajdon ruhájába öltöztetetett. Azután ennem adott, végül így szólt: - Kövess engem, és mostantól fogva vezetlek. Megõrzöm lábadat az eleséstõl. Ezért lettem én -így mondta a kínai- Jézus követõje
Túrmezei Erzsébet „Emberré lettél...” MÉG A SZÍV IS KEVÉS Ha megszólalok, ha beszélek: sohase hangozzanak mit se érő, mit se jelentő, mit se segítő, üres szavak ! LEGYEN OTT A SZÍVEM A SZÓBAN : egész szívem ! De még a szív is kevés. Krisztusom, tégy csodát velem ! Szívemben is, szavamban is Te légy jelen! S akármit teszek, a parányi tettek, mozdulatok is áldássá lehetnek, csak semmit se végezzek sohasem gépiesen. Legyen ott minden tettben a szívem ! Egész szívem. De még a szív is kevés. Krisztusom tégy csodát velem! Szívemben és tettemben is Te légy jelen !
JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD Jöjj az Úr vár reád, jöjj amíg ifjú vagy! Életed tavaszát, derűjét neki add! Ó ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté, Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé! Ó a szárnyas idő, mint az álom, repül, Ám de zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül. Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót? El ne késs, jaj vigyázz, mire eszmélsz: a van csak volt. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg Ő. Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő. Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá! Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!
NE AGGODALMASKODJÁL Ne aggodalmaskodjál nézz Jézusodra fel! Ő felruház és táplál rád gondot Ő visel. Dicső Király, Ég és a Föld Ura. Szívünk Tiéd, légy annak is Ura!
MINDEN, MI ÉL Minden mi él csak Téged hirdet, Minden dicsér, mert mind a műved. Azzal, hogy él, ezt zengi Néked: Dicsérlek én, dicsérlek Téged! Dicsér az ég, nap, hold és csillagok, Fény és sötét, nap, éj és hajnalok. Dicsér az ég, felhő és hóvihar, A víz, a tűz megannyi tiszta dal. Minden mi él csak Téged hirdet..... Dicsér a föld, dicséri szent neved. Mint jó anyánk, táplál s ad eledelt. Virág, gyümölcs, zöld fű, fa hegyvidék, tó és folyó, síkság és büszke bérc. Minden mi él csak Téged hirdet,.... A nagy világ létével énekel, szavunkra vár, hogy hozzád megtérjen. Dicsérjük hát, Királyunk nagy nevét! Zengjed velünk: Nagy Isten áldott légy! Minden mi él csak Téged hirdet, Minden dicsér, mert mind a műved. Azzal, hogy él, ezt zengi Néked: Dicsérlek én, dicsérlek Téged!
HOZZÁD JÖVÜNK URAM Hozzád jövünk Uram Ó segíts! Ne szóljon Igéd hiába A szívünk oly sötét ,Ó segíts, élessze Igéd világa! Áldd meg, ó Uram az énekünk, legyen jobban tiéd életünk! Ne szóljon Igéd hiába Ne szóljon Igéd hiába, Ha fülünk Igédre nem figyel, lábunkkal járunk a sárban. Vágyaink szakítnak Tőled el, nem fénylik mécsünk világa. Ó Uram templommá hadd legyen, a szívünk megszentelt hely legyen! Ne szóljon Igéd hiába Ne szóljon Igéd hiába, Ajkunkon hazugság bélyege, megrontott életünk átka. Hogy állunk elődbe így Uram, naponként Téged imádva? Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk! Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk! Ne szóljon Igéd hiába Ne szóljon Igéd hiába, A szívünk összetört ó Uram, itt állunk előtted gyászban. A mélyből hozd ki az életünk, ne szóljon Igéd hiába. Áldd meg Igédet, hogy érthessük, dicsőségedre, hogy élhessünk! Ne szóljon Igéd hiába Ne szóljon Igéd hiába,
Szabó István: Próbatétel az út Próbára tette Isten a lelkemet. Adott számomra testet, szellemet. Adott szülőt, földi életet. Szólt az Úr, s útnak engedett Tiéd a vágy, a gondolat! "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz, szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz. De vígyázz, mert egyszer mindenről számot adsz! Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz, De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz. Segíthetsz azon, ki porba hullt, ki feléd kiállt, mert nyomorult. De ott is hagyhatod, kikerülheted. Adtam széles utat és keskenyet. De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!
Szembesülni a halállal A kora délután árnyai közt fiatalasszony siet az utcán két gyerekkel. A kisebb alig több két évesnél. Fáradtságtól figyelmetlenné vált anyjával vonszoltatja magát. A nagyobbacska is csak négy. Arcán a nagy testvér komolyságával kapaszkodik a felé nyújtott kézbe, és fürgén szedi lábacskáit. Szürkére fakult fakerítés előtt állnak meg. Amíg az anya táskájában kulcs után kutat, a kicsik beszaladnak a szomszéd udvarba. A tornácos ház hátsó ajtaja mellett szomorú szemű, bajuszos férfi ül szótlanul maga elé meredve. A nagyapjuk. Sárgás ujjai közt maga sodorta cigaretta. - Csókolom! - kiáltják messziről a lányok, és befutnak a sarkig tárt ajtón. A szomszédos helyiségben, az ágy süppedő vánkosán lehunyt szemű asszony zihál. Felnéz. Elgyötört arcán átsuhan egy mosoly. Keze megrebben, a párnája felé int. A gyerekek izgatottan kotorásznak a szokott rejtekhelyen, míg megkaparintják a kockacukrot. A kis Kata azonnal szájba gyömöszöli az édességet, s úgy, teli szájjal köszöni meg. Nővére rosszallóan épp szólna, amikor meghallja anyjuk hívását. Kézen fogja húgát, és indulna, de a kicsi kitépi kezét a szorításból, és az ágyhoz szalad. Felkapaszkodik amennyire tőle telik, és egy nedves puszit nyom a sárgás, pergamenbőrű kézre. Az utolsót. Este különös a hangulat. Az anya barna szemei könnyesek. Szótlan a vacsora, pedig ilyenkor szokták elmesélni egymásnak a nap dolgait. Az apa hamarabb hazajött a munkából, és gyakran átmegy a szomszédba, ahol az orvos hosszan elidőzik. A lányok nem értik mi történik, de érzik, hogy valami nagy szomorúság van a levegőben. Besötétedik. A pléhteknőt az apa megtölti meleg vízzel mielőtt újból átsiet a szüleihez. A lányok esténként így, együtt fürdenek. Vidám pancsolásba kezdenek, de hamar elszáll a jókedvük. Kint hirtelen megindul a jövés-menés. A konyhaablakon imbolygó fények világítanak be. Sírás, elnyújtott ének, és imádság foszlányai kúsznak be a házba, mikor az apa belép. Arcán eddig ismeretlen fájdalom. Elég egymásra pillantaniuk, szavak nélkül értik egymást. Végül mégis megszólal. - A karjaim közt aludt el. Nefelejcskék szemei szokatlanul csillognak, majd amikor a zokogástól rázkódó asszonyt átöleli, végigszántanak az ő arcán is a könnyek. Az anya a könnyein át a kicsikre mosolyog. Egymás után kiemeli őket a teknőből. Hálóingbe bújtatja, majd beülteti a lányokat az ágyba. Gyertyát keres. Aznap gyertyafénynél mondják el az esti imát, aztán Katát apja kapja ölébe, Hédikét pedig az anyja. - Gyertek gyerekek! Búcsúzzatok el a nagymamától... - szól az apa fátyolos hangon, amikor megindul az ajtó felé. Odaát minden idegen. Mindenütt gyertyák. A bútorok zöme nincs a szobában. Körben a falak mentén székek, szinte mindegyiken feketébe öltözött asszony. Elcsendesednek, amikor a család belép. A nagy tükör és az ablakok és fekete leplek mögött rejtőzködnek. Nagymama összekulcsolt kezei közt kedvenc rózsafüzére, arcán mosoly, elgyötört vonásai kisimultak. - Milyen szépen alszik! - hasít a csendbe Kata csacsogása. Anyja felzokog. Az apa az ágy mellé térdepelteti a kicsiket, és velük imádkozza el a Miatyánkot. Másnap délelőtt az udvaron készül a ravatal. A nagy asztalra helyezett koporsóban ott fekszik a nagymama szépen felöltöztetve, virágokkal körülvéve. Feje mellett hatalmas kandeláberekben lobog a tűz. Nagyapa megtörten ül mellette, kezét a halálba dermedt kézen nyugtatva. Némán sír. Aztán pap jön, ministránsokkal. Megszenteli a ravatalt, beszél, imát mond, majd énekelnek, míg a koporsót a négy fiú: János, Toncsi, Lipót és Józsi az utcán várakozó kocsihoz viszi. Amikor megindul a menet a temető felé, a lányokból feltör a zokogás. (Harcos Katalin)
"Általában a "MAJD HOLNAP" - a hét legzsúfoltabb napja." (spanyol közmondás) Ahhoz, hogy az Isten megismerésében elmélyülhessünk időre és ODASZÁNÁSRA van szükség. A megszentelődés egy folyamat, melyben napról napra előrejuthatunk. A GOND azonban akkor jelentkezik, amikor eljutunk bizonyos hitbeli felismerésig, de nem aszerint éljük az életünket. Van, hogy tisztán halljuk Istenünk üzenetét: - légy figyelmesebb, - megbocsátóbb, - örvendezőbb, - adakozóbb, - elnézőbb, - türelmesebb, - szeress önzetlenül! Halljuk , értjük , hogy az Úr mit kíván, de nem aszerint járunk el ! Olykor a tiszta és mindenkinek hasznos igei tanácsokat figyelmen kívül hagyjuk. MIÉRT ? Mert könnyebb a számunkra megszokott utakat járni! Lehet, hogy belül érezzük: nem helyes az, amit teszünk, de azzal próbáljuk magunkat nyugtatgatni, hogy mi már csak ilyenek vagyunk ! ... nem jól van ez így ! Ha eljutottunk a hitben valahová, akkor annak megfelelően járjunk! Ne legyenek tévútjaink, kétfelé való sántikálásaink, mert az nem tetszik mennyei Atyánknak ! Ha az Úr útjára léptünk, akkor higgyük el, hogy jó felé tart az életünk ! Biztos lehetsz benne, hogy nehéz járni ezt az utat, de csak ez vezet az örök élet felé! LÉGY OLYAN GYERMEKE AZ ÚRNAK, AKI FIGYEL A VEZETÉSRE, és HŰSÉGESEN PRÓBÁLJA JÁRNI AZ ÖRÖK ÉLET ÖSVÉNYÉT ! Ne késlekedj a döntéssel és a cselekvéssel, indulj még ma!
"Nem erővel, sem hatalommal , hanem az én Lelkemmel…” Zakariás 4,6 Füle Lajos: PÜNKÖSD.... AKKOR JÖN EL Ha fájni kezd majd, ami vagy, és ami nem vagy, bár lehetnél, majd ha bevallod végre, hogy sosem voltál igaz keresztyén, ha fájni fog, hogy annyian vannak, kiket megejt a tévhit, s ajkadról értük száll ima, akkor jön el az ébredés itt. Majd hogyha bűnné lesz a bűn, s a Golgotához sírva érsz el letenni ott mind keserűn nem alkudva testtel és vérrel, majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT, s a döntésed is végleg megérik, mert megtisztított az a Vér akkor jön el az ébredés itt. Majd hogyha jobban érdekel kik ők, akik vetnek, aratnak s közéjük állsz és nem leszel többé olyan fontos magadnak, mert látod már a tájat itt, amely aratásra fehérlik, s munkára lelkesít a hit akkor jön el az ébredés itt.
Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság A Lélek ünnepén
Túrmezei Erzsébet PÜNKÖSD UTÁN Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye. Pünkösd előtt - ígéretek zenéje. Pünkösd előtt - esedezés, esengés. Pünkösd előtt - halk hajnali derengés. Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása. Pünkösd előtt - koldusszív tárulása. Csendesen várni - várni, hinni, kérni! Aztán - boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után - szent égi erőt-vetten, pünkösd után - Lélekkel telítetten. pünkösd után - bátor tanúvá lenni, pünkösd után - régit kárnak ítélni. Krisztusnak élni és másoknak élni, minden mennyei kincset elfogadni, |
